Eljött az uccsó nap is, ami némi baljós árnyakat vetített rá előre, az az volt, hogy a szállodarecepciós elvetemültek szerint egész városra kiterjesztett sztrájk és demonstrációk vártak ránk, a reptérre való kijutás során. Mivel előző nap befizettünk egy kora reggeli sétarepülést a Himalája fölé, így kétszer kellett volna kimennünk a reptérre. No ezt nem akartuk, így úgy döntöttünk, hogy kora reggel már a komplett cuccunkkal megyünk ki, amíg himalájázunk, addig meg berakjuk megőrzőbe. No reggel fél hétkor a korábbi kirándulásokról ismert rosszcsont sofőrünk vitt ki bennünket az ébredező városon keresztül, "tourist only" feliratot ragasztva a szélvédőre, hogy egy macskakő se épüljön be a karosszériába a pár kilométeres út során véletlenül. A rémhírekkel ellentétben egész könnyen kijutottunk a reptérre, ahol meg is találtuk a Buddha Air standját. Másfél órányi utasellátóban töltött várakozás után mehettünk is a 20 személyes géphez. Bekötöttük magunkat, már-már el is indultunk volna, amikor jött egy stewardess, aki közölte, hogy a mai összes sétarepülés stornó, ugyanis nagy a köd a Himalájában, és nem látnánk semmit, meg még veszélyes is, úgyhogy viszollátás. Csak az volt a gáz, hogy a pénzünket előző nap a szállodában fizettük be a helyi főszélhámos túraszervezőnek, és ahhoz, hogy visszakapjuk a fejenkénti 140 dollárt, vissze kellett volna mennünk a hotelbe, az időközben bizonyára kiteljesedett demonstrációk között. Na de ez túl egyszerű és veszélyes lett volna, így felhívtuk a recepciónkat, hogy mijahelyz, és hogy nem tudnák-e elhozni taxival a pénzt, úgy, hogy kifizetjük a taxidíjat. A recepciós azt válaszolta, hogy megoldja valahogy, hívjam 20 perc múlva. Így is tettem, mire azt tudtam meg, hogy 1000 rúpiáért akarták csak elhozni, de arra ő nem akart befizetni, mert hogy sok. Mondtam, hogy nem gond, jöjjön csak. Jó, de nem ő jön, hanem egy haverja. Jöjjön. Jött. Hozta a lét, addig mi a reptér előtt vártunk, persze le akart nyúlni minket borravalóra, amit én kategorikusan elutasítottam (lévén hogy 1000 rúpia nagyon sok pénz nekik, és nyilvánvaló volt, hogy csak ki akarja használni a helyzetünket.) Persze a jószívű Gábor úr adott neki, ő meg röhögött a markába. De legalább visszakaptuk a befizetett pénzünket (a hotelszervező fickó jutaléka levonásával persze...).
Ekkor jó 5 órányi várakozás jött a nem túl izgalmas kathmandui reptéren, majd másfél órás repülés után megérkeztünk a sötétedő Delhibe. Betaxiztunk a központba, hogy ruhaneműket vegyünk, de a zuhogó esőben Gábor inkább a taxis társaságát választotta a kisbuszban, míg én három inget alkudtam ki a pánikszerűen elpakoló piacosoktól, majd húztunk is vissza a reptérre. Korábban csak az érkezési oldalt láttuk, nem számítottunk rá, mi fogad majd az indulásin...
Egy kis rács által határolt folyosón próbált meg bejutni pár ezer ember, mindannyian kézikocsit tolva maga előtt. Nem tudtunk mit tenni, nekünk is be kellett állni a tömegbe, és számos udvariatlan angol turista és egy még udvariatlanabb kínai családdal megküzdve megpróbáltunk bejutni az áhított csarnokba. Az egész szituáció egy álomra hasonlított, arra vártam, hogy feltűnik a tömegben egy-egy a két hétből származó ismerős arc, a delhi szikh taxis, a kathmandui sofőr, az agrai utcagyerek, a varanasi halottat cipelő család, vagy más, de végül csak egy kisegér szaladgált a lábam körül, majd sikerült bemenni. Bent hasonló tömeg fogadott, de le tudtunk ülni a bejárattól nem messze, ahol az elkövetkező 3-4 órát töltöttük. A beszállókártya megszerzése után országelhagyási papírt kellett kitölteni, biztonsági ellenőrzéseken átesni, majd további várások után bent is ültünk a török légitársaság airbus-ának legrosszabb két ülésén, a legutolsó sorban. 8 órás kényelmetlen repülés után Istanbulban vártunk további 6 órát, majd végre a hazahozó gép ülésében 1 óra 40 perc alatt újra hazai földet érezhettünk a lábunk alatt.
Így néztem ki 8 óra repülés és 17 nap ázsia után:
Azért jó kis út volt ez kérem.
Köszönöm mindenkinek, akik olvasták a bejegyzéseket, akik kommentáltak azoknak külön, remélem jól szórakoztatok a szívásainkon :)
Pá
P
